Födpadló és Padozatok 

https://www.youtube.com/watch?v=TSIsEF3nybA&t=33s

Padozatok Vályogházhoz és más házakhoz, ahol szabadon lélegzőnek hagyjuk a házat, 3 felé padló kialakítás jöhet számításba:-döngölt föld -hajópadló-tégla. Sokszor a falak vizesésének oka, hogy nem engedjük a talajpárát a szoba padozata alól elpárologni azzal, hogy nem-lélegző padlót használunk, és a talajpára kénytelen a páraáteresztő szigeteletlen falak irányába távozni. Nem-lélegző a beton bármilyen formája, a laminált padló, a PVC, a cementlap. A nem-lélegző padlókat betonpadló néven foglalhatjuk össze, és a hatalmas ökológiai lábnyomon kívül (elbányászott hegyek, szállítás) már csak azért sem tudom ajánlani, mert borzasztóan "húz", hideg. Nekem térdig átfagy a lábam, mikor egy betonpadló fölött széken ülve teázgatok még úgy is, ha van valami 'melegebb' a betonon. Ha bármi miatt bontani kell a betonpadlót, a beton felszedése meglehetősen nehéz, ha épületgépészet is van alatta kockázatos is; ellenben a döngölt föld padlót ásóval felásom, a hajópadlót felfűrészelem, a téglát felfeszítem. Még gyorsan megemlítem a betonpadlók szélének felvágásának, illetve eleve 10-15 cm-t a fal mellől elhagyva megépítésének lehetőségét: sokszor elég az a 10-15 cm a talajpára távozásához, sokszor nem. Én nem ismerek tuti tippeket arra nézve, elég lesz-e a 10 cm. Kockázatosnak tartom ezt a megoldást és természetes házba nem illőnek, emellett hideg is. A falak vízesedésének okairól később, annyit azonban elárulok: megszámlálhatatlan ház áll dacolva az évtizedekkel szigetelés nélkül. Tehát a szigeteletlen módszer kellő hozzáértés és körültekintés mellett működik, hozzáteszem, nem minden esetben. Pont a miatt, mert az esetek döntő többségét kitevő átlagos háznál működik a lélegző padlós, szigeteletlen megoldás, én ezzel foglalkozom, erre van tágabb rálátásom. Akinek sok pénze van kúlékavicsra, habüvegre, geotextilekre és más hasonlókra, azoknak ott vannak az ezeket ajánló és ezekhez értő 'szakik'. Annyi száraz és nagyon idős házat láttam rétegrend meg szellőző meg szigetelés nélkül, hogy én meggyőződtem, hogy a lélegző padló szigeteletlenül olcsó, természetes, meleg és szép; így a többivel én egészen addig, míg valami különleges eset nem indokolja, nem foglalkozom. DÖNGÖLT FÖLD: A legtöbb ápolást igénylő, de a legegyszerűbb, ezért a legolcsóbb járófelület. Ökologikus építészetben jártasabb vidékeken reneszánszát éli. Kivonatosan úgy készül, hogy a humuszt nem tartalmazó földet nagyon erősen összedöngölik kézi döngölőfákkal vagy akár gépesítve, majd erre kerül (vagy nem kerül) egy "sikárolt" vályogréteg, ami mindenféle "titkos" receptúra alapján készül: törek, lószar, tehéngané, marhavér, kislánypisi, só... Én be szoktam érni a szükséges mértékben vékonyított sár+(beltérben, porszáraz helyiségben) törek megoldással és ezt olajozni szoktam, hogy ne poroljon és ne repedezzen. A döngölt föld padló gondozásához az időnkénti fellocsolás és 'sikárolás' (sikálás, tömörítés) hozzá tartozik!HAJÓPADLÓ:Sok 100 éves földre vagy homokba, párnafára fektetett hajópadlóval találkozom, amik koruk ellenére megfelelő állapotban vannak, így úgy vélem, ezt a jól bevált receptet öregkaviccsal meg rétegrenddel az átlagos esetekben felesleges bonyolítani. Aki másként gondolja, szeretettel kérem, ezúton kíméljen meg a hozzászólástól! A párnafa+hajópadló kombót fogom itt ezért leírni. Felülméretezett párnafát javaslok, ami minimum! 10x15 cm tölgy vagy akác az én értelmezesemben. Néha látok 20x20-as párnafákat, ezek 100+ évig bírják. Én a faanyagokat nem kezelem tartósító vegyszerekkel, mert tudomásul veszem, hogy van egy élettertama a faanyagnak, és nekem az a 100+ év bőven elég.A jó anyagválasztást fontosabbnak tartom. A legritkább esetekben használok fűrésztelepi gyorsnövesztett, 'tápos' faanyagokat, hanem 'ház körül' körbe szoktam nézni: a legtöbb helyen van a szomszéd utcában a padláson vagy 2 faluval odébb a helyi kisgatterosnál jó minőségű fa. A legjobb, ha mi magunk választunk a lábon álló fákból és méretre vágatjuk. Nem kell felhördülni, ez egészen könnyű, ha döntést hozunk, hogy nem veszünk rossz minőségű fát drágán a gyárból, hanem a helyi termelőket és kisiparosokat éltetve megoldjuk önállóan a faszerzést. Padlódeszkát a helyi asztalos jobb minőségben, önmagában is gyönyörű anyagból, a legtöbbször olcsóbban kihoz, mint a bolti padlódeszkák. Oda kell vinni neki a fát, elmondani a méreteket, azt' hadd csinálja! Mindenki jobban jár, leginkább a tulaj, akinek gyönyörű cseresznye, dió vagy égerfa padlója lehet a barkácsáruházas import lucfenyő helyett ugyanabból az árból. 3 fő irányvonalat szoktam javasolni a párnafák fektetésére:>'csak úgy' a kiszintezett földre hosszant lerakni egyesével a szál gerendákat, és erre rászögezni a hajópadlódeszkákat. Hátránya, hogy nyikoroghat. >szintezett pillérekre rakjuk a párnafákat, erre jön a deszka. Ez is nyikmoghat. >összeácsolt rácskeretre rakjuk a deszkákat, pillérre vagy a puszta földre. Ez nem fog nyikorogni, viszont a csapolások miatt még nagyobbra kell venni a párnafákat. Ugye ha két gerendát lapolással egymásra csapolunk, az anyagvastagság a csapolásnál csak a fele lesz a bevágás miatt. A deszkák lehetnek sima deszkák vagy nútolt, 'kanra-szukára' megmart összecsúsztatható deszkák is. Ide is érvényes, hogy én jobb' szeretem az asztalossal megvágatni a fát a nekem megfelelő méretre: én az 1 collos deszka helyett szívesebben járok 3 cm vastagon például. A deszkákat legyártás után FONTOS!!! 3 hónapig a felhasználási helyiségben deponálni, hogy felvegye azt a páratartalmat, ezáltal térfogatot, ami jut neki élete hátralevő részében. Aki azt a lépést kispórolja, ne lepődjön meg, ha a kisebb páratartalomtól a fugák szétnyílnak vagy a nagyobb párától a deszkák felpúposodnak! Lenolaj, lenolajos viasz, egyéb nemes olajok és félolajok valók szerintem a természetes, élő fára. Ezektől a faanyagápolási részben bővebben. TÉGLABURKOLATOK:Most maradjunk a beltéri téglaburkolatoknál. Tökéletesen szintre döngöljük a helyiséget kézi döngölőfákkal vagy lapvibrátorral. Addig kell ütni a földet, míg kalapáccsal megütve nem látszik az ütés nyoma. Ezt felsikáljuk, tapadóhidat képzünk rajta a "szokott módon" (lásd majd a tapasztós fejezetben). Legyen kéznél növényi szálakat nem tartalmazó, ha szükséges, homokkal vékonyított vályoganyag (lásd a tapasztópróbás fejezetben). A tégla: Jó minőségben könnyebb régi kézi vetésűt találni, ami ráadásul környezetbarátabb megoldás is. Beltérre nem kell fagyálló. Kell, hogy gyönyörű pengő hangú legyen, ne puffanjon (ezek túl levegős téglák és könnyebben törnek, és nem feltétlenül impregnálhatóak) és ne legyen a hangja túl üveges, ércesen csengő (ezek 'bikatéglák' és túl kemények a megmunkáláshoz). Ha kemény földre fejmagasságból leejtjük, nem törhet el. Szép formás, szép felületű, lehetőleg kézi vetésű téglákat keressünk, először a hirdetésekben, aztán a kocsmahivatalban, végső elkeseredésünkben kapuról kapura házalva kérdezgetéssel. Az élek ne legyenek se túl gömbölyűek vagy töredezettek (puha anyag), se túl élesek (bikatégla). Legszebbnek a látszó felső felüknek kell lenniük, a többi oldal ha sérült vagy habarcsmaradékos, az nem baj. A téglák letisztítása következik, ez külön mesterség és a legnagyobb körültekintést igényli. A poros téglát hiába akarjuk mozdulatlanra rögzíteni! Spaklival lekaparjukmajd mind a 6 oldalt precízen drótkefével lekeféljük. Téglánként 3-7 perc!! Nem simogatás, nem alibizés, hanem izzasztó, kézzsibbasztó, kifárasztó munka! Lehet homokba fektetni a téglákat, ez porolni fog örökké. Lehet mészhabarcsba, csak akkor a mész szétmarja az ember ujját és majd egyszer nem lehet a habarcsot újrahasznosítani. Lehet sárhabarcsba fektetni, ezt írom le:Bekeverjük a sárhabarcsot. A téglákat 5-20 másodpercre vízbe mártjuk. A mártás ideje a tégla porózusságától függ : tömörebbet hosszabban, levegős téglát rövidebben mártunk. A mártás célja, hogy a sárhabarcsból ne szippantsa ki hirtelen a tégla a vizet, így csökkentve a hirtelen zsugorodás folytán kialakuló repedések lehetőségét. 5 oldalra tapadófelületet képzünk a sárból úgy 6-10 téglára, sárhabarcsot terítünk el az alájuk való felületre és gumikalapáccsal gyönyörűen helyükre igazgatjuk őket a kitalált mintának megfelelően. A fugát is kitöltjük. Vízmértekkel időnként ránézünk. Ezt folytatjuk, míg a helyiség téglával teli lesz burkolva. Ekkor, vagy ha elhúzódik a munka, közben is, hogy a fugákat megfelelő méretű bottal tömörebbre nyomkodjuk és még egyszer ráfugázunk, amit bőrkeményre száradás után újra bottal vagy ujjal tömörítünk. Ezután jön igény szerint a síkra csiszolás. Teljes száradás után olajjal/olajos viasszal impregnáljuk 3-7 rétegben. A felületkezelés célja, hogy a ráborult pohár tejet amíg feltörörjük ne engedje beszívódni, a talajpárát viszont lassacskán engedje át. El lehet szúrni ám! Úgyhogy a könyvbe majd már kitalálok valami egzakt tudományos módszert, hogy mennyi kell rá s hányszor és mivel felhordva. Én 1-2 évente vékonyan újrakenem a padlót, hogy tüzes fényét visszakapja és fokozzam az időközben kis mértékben csökkenő vízállóságát.A tégla meleg, én télen is mesztélláb-zokniban állok rajta. Ráülve sem hideg. Szerintem a hajópadló télen hidegebb, mint a tégla. Forrás: Józsa Fruzsina Fecskefészek otthonom https://ffo.hu/konyv/